Chirico kontra Iron&Wine

A Giorgo de Chirico-val (Vólosz, 1888. július 10. – Róma, 1978. november 20.) Tate Modern-ben találkoztunk először. Olasz szürrealista festő, a metafizikus festészet megalapítója. 

Ez volt az első alkotás (nevezzük így) amit megláttam. Az első szoba amibe bementem. Akkor még nem sejtettem, hogy ennyire megragad a fejemben és alkotásra ösztönöz.

A történet másik főszereplője, Samuel Beam(1974, Július 26.) ismertebb nevén, Iron&Wine, amerikai dalszövegíró és énekes, a Flighltess Bird című dal megalkotója. Imádom ezt a dalt. Remekmű.

Ők ketten találkoztak a fejemben. Egy kép és egy dal.  Először összevesztek, majd kibékültek és végül együtt távoztak egy papíron.

Aranyecset kiállítás 2011

Közönségszavazásba jutott egy pályázat amin elindultam. Elérhető az  www.aranyecset.hu oldalon, az Aranyecset kiállítás 2011 menüpont alatt. Kéretik szépen szavazni rám. Vagy másokra ha az enyém nem annyira tetszik. A szavazás regisztrációhoz kötött, ez elkerülhetetlen de csak néhány mozdulat,igazán nem fárasztó. :D

Chinese Miniatures

A kína tradicionális festészet jegyében és elmélyülvén a kínai ecset húzta szabálytalan vonalakban, meg a monokromitásban és tavaszban elkészült a sorozat.

Restart - 2011

2011 sokkal termékenyebben indul mint vártam. Leginkább új dolgok és technikák, emlékek feldolgozása zajlik művészileg. A rajzgörcsök heti rendeszerességel jelentkeznek, de szerencsére nem igényel még gyógyszerezést.

Kedves emlékek  avagy a fotók feldolgozásának eredménye ez a szén rajz, ismertebb nevén a Fess Csávó:

Kínai tradicionális festészet kissé átdolgozva saját szám íze szerint fűszerezve, alias Kínai minikék, folytatás várható:

Louboutin cipők által ihletett Rouge-Noir Shoe series(várhatók további agymenések is a témában), azt hiszem igazán a gyengébb nem értékeli ezen firkálmányokat:

 

2010-Képekben

Ezek az említésre méltók bújtak elő a kezemből 2010-ben.

Hát nincsenek valami sokan, de mindenképpen változatos a kínálat. Ünnepélyesen megfogadom, hogy 2011-ben majd termékenyebb évet zárok. Legalábbis ebből a szempontból.

Aranyceruza

A legújabb sikerélmény!

Megjelent az Aranyceruza - Száz rajz és gondolat az emberről

Én is benne vagyok! :)

Pályázat+egyebek

A könyvek falása közepett persze a firkálgatásról és egyéb ilyen jellegű tevékenységről sem feledkeztem el. Ideje beszámolnom egy két elkészült munkámról.

Először is a legfontosabb, hogy részt veszek egy pályázaton.aranyecset pályázat

A kép címe: Epona (a lovak istennője)

Ha van valakinek valamiféle kreatív vénája és a ceruza sem esik ki a kezéből, érdemes megpróbálni. A pályázati kiírás elég szimpatikus. Ha van kedvetek és tetszik a kép szavazzatok, bár nem ezzel dől el a pályázati kiírás, ez csak nekem egy visszajelzés. Kacsintó

A másik elkészült képem elég hosszú munka eredménye volt. Mindig találtam valami javítani valót. Még nyáron fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy megörökítem a Velencei-tó naplementéjét. Balatonos már van. Íme itt egy újabb:

Természetesen a deviantart galériában ezek is megtalálhatók, többek között.

Turner és Itália

„Nem azért festettem, hogy megértsék, hanem hogy megmutassam, miféle színjáték ez”
Szépművészeti múzeum, 2009. július 15 – 2009. október 25.

Joseph Mallord William Turner a tájképfestészet valaha élt legnagyobb alakja. Több mint hatvan évig alkotott, soha ki nem fogyva a témákból és ötletekből. 19000 db felett van azoknak a vázlatoknak, rajzoknak a száma amelyek hagyatékában fennmaradtak. Bár stílusa rendkívül sok változáson ment keresztül az évek során, mindvégig a Fény és a Szín festője maradt. 

 

Turner alkotásai először érkeztek Magyarországra önálló kiállítás formájában. A Turner és Itália azokat az alkotásokat mutatja be, amelyeket a művész Itáliai utazásai során készített, és amelyek valamilyen módon oda kapcsolódnak. A kiállításon, a művész szinte teljes életpályáját tematikusan végigkísérhetjük. A kiállítás nyolc részre tagolódik. Az első részben „Itáliáról álmodozva”, azon festők alkotásait tekinthetjük meg, amelyeken keresztül Turner felfedezte ezt a csodálatos helyet. „A Hegytetőről” Turner először pillantja meg Itáliát. Az 1802-1808 közötti utazások során és azok hatására elkészült alkotásokat a „Turnernek Rómába kell jönni” és a „Turner útja Rómába vezet” elnevezésű szakaszokban csodálhatjuk meg. Az „Itáliai napfény bűvöletében” az 1820-as években Angliában készült mesterműveknek ad otthont. Turner „Római diadal”-át az 1828-as hosszabbra nyúló látogatása során aratta. Rövidebb látogást tett „Velence fénye”-i között ahol több olajfestményt és akvarellt komponált. A kiállítás záró akkordjaként megismerhetjük a kísérletező „Radikális öregember” jó néhány mesterművét, amelyet Turner utolsó éveiben alkotott.

William Turener festményei világhírűek, számtalan művészi album és weboldal ad ottthont a mesterműveknek. Turner színei és játéka a fénnyel eddig is lenyűgöztek, de a könyvekben található nyomatok nyomába sem érnek az eredetinek. A képek olyan expresszív erővel hatnak a nézőre, hogy egészen elfelejtődik a külvilág. Percekig csak ámulunk és bámulunk a színek és formák tökéletesen komponált kavalkádja közepén. A szem alig bírja feldolgozni a látványt. Aprólékosan kidolgozott részletek, sejthető, fényben szikrázó épületek, sűrű fehér és a vízfolyékonyságú festékek váltakozása lenyűgöző.

Forrás: Michael Bockemühl – Turner, http://szepmuveszeti.hu

Scharten-Antink - Giorgione

„Zúgnak a harangok! Hirtelen kondult meg mindahány, és mint förgeteg, beléhasítanak az őszi délután álmatag csöndjébe. Fönt, a San Marco harangtornyában szinte mámorosan kavarog a zengő-bongó hangorkán. Válaszul a tér túlsó végéből fölcsendül a San Geminianó éles, átható csengettyűszava.”

Giogio da Castelfranco (1477/78-1510) a reneszánsz vezető velencei mestere. Az életrajzi adatok meglehetősen hiányosak. Életműve nagy részét alig több mint tíz év alatt alkotta.

Scharten-Antink könyvében Giorgionét gyerekként ismerjük meg, amint máshogyan szemléli az őt körülvevő világot. Elbűvöli a színek és formák játéka, a zene szeretete. Már ekkor gyönyörűen énekel, és varázslatos hangja egész életében vele tart. Bellini mester egyengeti kezdeti próbálkozásait a festészetben, és Giorgione gyorsan tanul. Mestere minden szavát issza és tiszteli. Gyakran énekel a műhelyben, hogy felpezsdítse a munkával töltött órák hangulatát. Amikor a sjaát útjára lép, olyan kérdések kezdik foglalkoztatni amelyek a festészetet a többi művészeti ág fölé sorolják. Nagy kihívásnak tekinti, hogy hogya lehetne a szobrok három dimenziós varázsát a vásznon is létrehozni. Ifjúként Giorgione találkozik a mindent elsöprő szerelemmel, Ceciliával, akit azonban apja máshoz ad feleségül, mert nem bízza lánya jövőjét egy festőre. Cecilia iránt érzett szerelme az utolsó percig elkíséri, szenvedését enyhítendő több képben megörökíti vonásait, hol Mária, hol Vénusz alakjában, de alkotását sosem találja méltónak Ceciliához. Giorgione rövid élete alatt Velencében többször pusztít a pestis, és végül a festőt is eléri a gyilkos kór.

Ez a történet a festészet a zene és egy nő iránt érzett szenvedély egyvelege. Vermes Magda csodálatos fordításának köszönhetően olykor-olykor vissza kell ugrani egy bekezdés elejére, hogy élvezzük a nyelvezet szépségét. Giorgione élete maga a színtiszta alkotóművészet, melynek ihletője egy nő. A könyv oldalait olvasva a korabeli Velencében barangolhatunk, meghallgathatjuk a Szent Márk tér harangjainak csodálatos játékát.