G. Szabó Judit - Megérjük a pénzünket

A történet naplószerű lejegyzője és hősnője Anikó a Kovács család középső lány gyermeke. Saját bevallása szerint nyurga és lófejű, de ez nem baj mert van egy szép és egy húsos lány is a családban, legalább nem egyformák. Kedvenc kérdése, hogy „Mit csinálna, ha egy lovat találna a fürdőkádban?”. A ló barna és jól áll neki ha mosolyog.

Megannyi vicces és kínos pillanaton kalauzolja keresztül az olvasót. Jókat kacaghatunk Mari a nővér kezdeti szerelmi próbálkozásain, apa örökös küzdelmén a Nagymamával és Klementinával a roncs autóval, valamint Anikó harcán a tanárokkal és RókaGizivel.

Anikó a legnehezebb helyzetekben is derűs és könnyed, egyedül a Nagymama lehetséges elköltözése görbíti le száját.

„Ma reggel mézkúrát kezdtem. Szeretem a mézet! Szépen csillog, és gyöngyösen csöpög. Érdekesen befolyik mindenhová! Nagymama szerint erősen hízlal, és hamar mutatkozik az eredménye.

Estére már mutatkozott is: ragad a lakásban minden kilincs.”

G. Szabó Judit pöttyös könyve, Sajdik Ferenc rajzaival üdítő olvasmány a nyári melegben felnőttnek gyereknek egyaránt.

Fejős Éva - Hotel Bali

Négy barátnő, egy tragédia a múltban és a szálak 17 év után összefutnak.

Dóra, Gabi, Szilvi és Judit 17 év után újra találkozik. Szilvi az író, Olaszországból tér haza Budapestre. A sportmenedzser Gabi Spanyolországból indul útnak. Dóra a szállodaigazgató, Bali szigetét hagyja maga mögött,hogy szembenézzen 17 évvel ezelőtt történt eseménnyel, amely egész életére rányomta a bélyegét. Judit Budapesten él, és ő az egyetlen aki nem rajong a találkozóért és el sem megy, mert súlyos titkot rejteget.

Fejős Éva könyvében arra keresi a választ, hogy kontinenseken át és 17 év után is megmaradhat-e az igaz barátság. Mi az amit még meg lehet bocsájtani és mi az amit nem. Túlélhet-e egy szerelem 17 évet. Egy könyv a kapcsolatokról, szerelemről barátságról, testvériségről.

Igazi nyári olvasmány, pörgős jó stílusban megírt történet, nagyon szerethető karakterekkel, akik hétköznapi problémákkal küzdenek.

COCO Avant Chanel

Gabrielle Chanel 1883-ban született egy francia kisvárosban.  Kisgyermekként árvaházba került, felnőve varrónőként és bárénekesnőként dolgozott. Ekkor aggaták rá a ‘Coco’ becenevet is egy  détlen dal kapcsán. Étienne Balsan egy tehetős szoknyapecér  emelte ki Coco-t az éjszakai életből és a férfi vidéki házába költözött és saját „gésájaként” élt. Itt ismeri meg Boy-t az angol üzletembert, akibe  végzetesen beleszeret, majd el is veszít. Coco már kezdettől fogva kirí a    habcsókba öltözött karácsonyfaként teleaggatott gazdag dámák közül, egyszerű androgün öltözködési stílusával. A film Coco életének  arra a szakaszára koncentrál, amikor kibontakozottbenne a Chanel-stílus  s a kemény, független nő, akinek nincs szüksége férfiakra.Audrey  Tautou ebben a filmben végleg átlépte Amélie árnyékát.Coco-ként  elegáns volt, a szeme mindig kissé szomorú. Az élet megpróbáltatásait különös tartással  viselte és felöltöttea sebezhetetlen pókerarcot.Anne Fontaine nagyszerű filmet alkotott  Coco Chanel korai éveiről csodálatos ruhák,és díszletek között.

Előzetes:COCO Avant Chanel trailer

A film hivatalos honlapja: COCO Avant Chanel

Thomas Kyd – Spanyol Tragédia

„A végzet buta, vaksi és gonosz,
Röviden lát, nem látja érdemem,
Nagyothall, nem hallja, hogy kérlelem,
S ha hallaná is, cinikus agyát,
Nem hatja meg a fájdalom, a gyász.”

Thomas Kyd életéről és munkásságáról kevés információ maradt fenn. 1558-ban Londonban született, és a 1580-as években már népszerű írónak számított. Ekkoriban írhatta meg a Spanyol Tragédiát is, amely kora legnépszerűbb drámájának számított és könyv formájában 1592-ben jelent meg először. Kortársa és jó barátja volt William Shakespeare-nek. Kyd is írt egy Hamlet-tet és úgy tartják, hogy Shakespeare ebből alkotta meg a mindenki által jól ismert művét.

A Spanyol tragédia egy kegyetlen bosszúdráma, ahol szerelemért, hatalomért mindent szabad. A bosszúszomj minden szereplő lelkét átitatja, a kegyetlen politikai játszmák véres véget érnek. A mű az 1580-as években írodott, de a mai világban is megállja a helyét.

„Nyomorult egy királyi állapot,
Kételyek közt ülni fenn a bakon!
Hiába ülünk minden ló felett,
Percenként fúr a csordagyűlölet.
A sors kerekén fordul életünk,
S hatalmunk csúcsán úgy sosem örülünk,
Ahogy trónvesztéstől fél a szívünk.
Nem pofoz úgy hullámot a szél,
Mint szegény királyt a vak veszély!
Szeresd, ha félnek, s féljél ha szeretnek -
Ma körülvesznek, holnap megköveznek.”

3 nap-lemente

Csütörtökön fél hatkor megszólalt a telefon. -Szia! Jössz velem nyaralni a Velencei tóhoz? –  kérdezte Ági. -Persze megyek! De mikor? – kérdeztem. -Hát holnap indulunk. Megállt a  kezemben a telefon és gügyén bólogattam. -Aha…Aha…Ám legyen! Miért is ne? – egyeztem  bele, annak ellenére, hogy elképzelésem nem volt, hogy hogyan fogok elkészülni. De a hirtelen ötletek jól szoktak elsülni.  Péntek délelőtt elkezdtem összepakolni. Kiszórtam mindent az ágy tetejére, ami a gondos tervezgetés hiányában éppen eszembe jutott. Majd miután a kupac  himalája nagyságúra nőtt, rájöttem, hogy a táska bizony az ágyneműtartóban pihen. Derekamat  kitörve kibányásztam a táskát, szabad kezemmel próbáltam megakadályozni a lavinát. Összemérve a táska méretét és a hegyet az ágyon, gyors szelektálásba kezdtem, majd a  szükségesnek ítélt dolgokat betömtem. Ráugrottam kétszer háromszor a táska tetejére, azután  térdel kényszerítettem a zippzárt, hogy betudjam húzni. Sikerült. Gyors ebéd és indulás. Kilépve az ajtón feltettem a napszemüveget. Két lépés után az ég leszakadt. Lázas keresgélésbe fogtam mire előhalásztam az esernyőt, már teljesen eláztam. Természetesen a vonat minden  bokornál gondolkodott, hogy menjen-e így lekéstük a csatlakozást. Már nem is voltam meglepve  mikor a Deák-téren az átszállásnál a lyukasztó automata hűlt helyét találtuk. Amikor Délinél  kiszálltunk a metróból figyelmeztettek, hogy most aztán jujj lesz ha nincs jegyed. Lázasan  fogalmaztam a védőbeszédemet, de nem szóltak semmit. Felszenvedtük a csomagokat a pályaudvarra, természetesen a vonat 2 teljes perce úton volt a Velencei-tó felé. Nézelődtünk, jöttünk mentünk, majd gondoltuk ideje felszenvedni a vonatra. A ZP-t pecsételő bácsi ránk  kiabált, hogy fussunk kövessük a kislányt, aki ott megy, (és nem volt kicsi) mert két perc múlva  megy a vonat. Majd meggondolta magát és ránkkiabált sürgetően: -Nincs két perc!!! Kis  kocogás bőrönddel, kalauz sürgető sípszója és némi vihogás után felszálltunk a vonatra és sikeresen elindultunk a tó felé. Az utat a peronon állva tettük meg, de szerencsére ezt az egy  órát ki lehet bírni, főleg úgy hogy az emberre nagy sárga napraforgómezők mosolyognak  közben. 

(kép forrása: winportal.net)

 Megérkezés után hamar megtaláltuk a  szállodát, ahol kellemes fogadtatásban volt  részünk, még a bőröndöt is segítettek  felvarázsolni az emeletre. Az 1982-ben épített  szálló kellemes retrohangulatot áraszt,  gyerekkoromra emlékeztető bútorokkal, hófehér ágynemükkel és a tóra néző terasszal.  Egyből meg is örökítettem,  amit a teraszról   láttam. 

Este kiadós háromfogásos vacsora után, ahol extra túróspalancsitában volt részem, sétálni  indultunk és csak bámultuk a naplementét, amit a városban még ha dunaparti is sose látunk.

 Japán túristaként fotóztuk a naplementét, a nádast, a tavat, a szitakötőket. Másnap a kiadós reggeli után, csak úgy kószáltunk  gyet amerre éppen tetszett. Bámultuk a nyaralókat, irigykedtünk és több tíz házra szerettük volna egyből letenni a foglalót. Délután a strandon bepréselődtünk a szénné égett emberek közé, akik nem tudják, hogy délben nem napozunk. Egy kiadós pancsikolás után,  Fejős Éva Hotel Bali-jával a kezemben kiterültem a parton. A víz kellemesen hűsítő volt, de csak annyira, hogy ne legyen lila az ember szája. Túl sok hínár sem volt, ami megtámad miközben az úszás című performance-t próbálod elődni. Egyszóval miden a helyén volt. Vízpart, napfény, jó  kaja, szép naplementék nagy séták, jó könyv. Az esti sétákat naplementekor rendszeressé  tettük, már csak a kiadós vacsora miatt is.

A csónakkikötő ahol szintén ezer fotó készült teljesen elvarázsolt mindkettőnket és megcsodáltuk a Titanic-ot is, persze nem a vízen, hanem egy épülő négycsillagos szálloda formájában.  Bár  csak  három nap  volt, de nekem  egy hétnek  tűnt és  nem  vágytam  vissza a  zajos  városba.  Azthiszem  megyünk  jövőre is. 

Tracy Chevalier – Leány gyöngy fülbevalóval

Griet 17 éves amikor szolgálólánynak szegődik, hogy segítsen családja  fenntartásában. Édesapja csempefestőként dolgozott egy gyárban, de  egy szerencsétlen baleset következtében elveszti látását és nem tudja  tovább biztosítani felesége és gyermekei megélhetését. Delft egyik  jómódú családjához kerül. Gazdája Johannes Vermeer a festő. Griet  mos, vasal, takarít, piacra jár, segít a konyhában és vasárnap  hazalátogat. A műterem takarítását minden nap szenvedéllyel és  csodálattal végzi, vigyázva, hogy minden a helyén maradjon. Csodálja Vermeer munkáit amit napról napra alaposan szemügyre is vesz. Griet  őszinte rajongása a festő és munkássága iránt szép lassan a művész saját világába vonza. Segédkezik a festékeke készítésében, teljesen elvarázsolja ez a világ. Napról napra meggyűlik a baja a ház gőgös  asszonnyával, és annak lányával az igazán gonosz Cornelia-val. A piaci hentes fia Pieter és Van  uijven Vermeer pártfogója is szemet vet Griet-re, aki ellenál a próbálkozásoknak. Ruijven megbízza a festőt, hogy készítsen róla egy képet. a művész és a lány között különleges  kapcsolat alakul ki, és végül elkészül Johannes egyik legjobb alkotása a Leány gyöngy  fülbevalóval. Tracy Chevalier gyönyörű történetet szőtt Johannes Vermeer legtitokzatosabb festménye köré. A mondatok úgy követik egymást mintha az egész könyv egyetlen hosszó mondat lenne, aminek olvasását vétek abbahagyni. A szinek varázslata, egy egyszerű teremtés ártatlanságának elvesztése és egy festő zsenialitásának története ez a XVII. századi  Hollandiában.

A film

Tracy Chevalier azonos című regényének adaptációját Peter Webber  (Hannibál ébredése) rendező vitte vászonra, a forgatókönyv Olivia Hetreed (Canterbury mesék, Canterville-i kísértet) munkája. Hetreed remek  forgatókönyvet készített, a regényből, szinte mindent megtartott és egy két  kisebb történéstől eltekintve ragaszkodott az eredetihez, bár a végét kár volt  levágni. A 17 éves Griet szerepét Scarlett Johansson (Egy bébiszitter  naplója, A másik Boleyn-lány) alakította. Johansson kisasszony nem tartozik   kedvenceim közé, hogy finoman fogalmazzak, de ebben a filmben  kellemes meglepetést okozott, meggyőzött a naiv szolgálólány  megformálásával. Külön dicséret a sminkesnek, a minimál make-up-ért ami  finomított Johansson kisasszony jellegzetes vonásainak. Johannes Vermeer  szerepében minden idők Mark Darcy-ját, azaz Colin Firth-t (Büszkeség és Balítélet, Bridget Jones, Nanny McPhee) csodálhatjuk meg,  akinek angolsága itt is tagadhatatlan, de remekül formálta meg a  különc, fura és zseniális festőt. Helyenként némi elmebaj tükröződik a  tekintetében, ami minden rendes művész hozzátartozója és végig érezni lehet a festőt kínző belső konfliktust. A mellékszerepekben is jó játékot láthatunk, a gőgős feleség szerepében Essie Davis (Mátrix-  Forradalmak, Sweeney Todd), a gonosz Cornelia, Alakina Mann (The  Others), a Van Ruijven-t alakító Tom Wilkinson (Batman begins,  Seperate Lies), akit igazán tudtam utálni, és egyik személyes kedvencem Cillian Murphy (Hideghegy, Reggeli a Plútón, A szerelem  határai) aki ifjabb Pieter-ként is lenyűgöző volt. A helszínek szépek, a XVII. századi Delft csodálatos, csakúgy mint a jelmezek. Az apró részletek is a helyén vannak, olyanok mint a mosástól tönkrement kéz, a hulló könnycseppek, a műterem berendezési tárgyai és a piaci nyolc ágú csillag. Vannak bizonyos részletek a filmben aminek jelentősége akkor  érthető igazán ha olvastuk előbb a könyvet. pl.: a feszület kép Griet ágya mellett A Peter Webber  által készített film méltó Chevalier könyvéhez, ezért ajánlom mindenkinek akinek az tetszett.

Marcello D’Orta – Én, reméljük, megúszom

Nápolyi elemisták dolgozatai Marcello D’Orta tanító  gondozásában. Sok-sok gyermek fogalmazásából állította össze  D’Orta ezt a könyvet. Nagyon szórakoztató, humoros, tele  helyesírási hibákkal. A gyermekek egyszerűen,  szókimondóan és bájosan tárják fel előttünk a világ nagy dolgait. 

A kedvenc állat:

„Nekem az én kedvenc állatom a disznó! A disznó az egy sertés, a disznóólban él, mocskos disznó, belehentereg a sárba meg  minden undoksába, és maga csiklandozza magát. A disznó  direkt imádja a ganyét!”

Kőkorszak:

„Nyáron mikor meleg volt, ilyen hatalmas prehisztérikus  szunyogók mentek be a házba, nem hagytak aludni, az meber  meg káromkodott.”

A kábítószer jelenség:

„Én még csak tízéves vagyok, de már négy öt éve ismerem a kábítószer jelenséget. Mikor  ovodába jártam, megmonta édesanyám, hogy senkitől ne fogadjak el kábítószeres cukorkát,  még ha a tanítónéni vagy igyenesen az igazgató kinálja is se. De egyszer a tanítónéni megkinált eggyel, nekem meg kiment a fejemből hogy drogos és megettem de jól voltam A kábítószer  méreg, mindenkit megöl, az öregeket is de főleg a fiatalokat. Ez egy nagyon édes dolog, mind a cukor, de nem  egészen. Előszörtök feldobódsz tőle, aztán megbambulsz. Szemed előtt lepkék, szinek, szivárványok jelennek meg és el akarsz röpülni. Aztán kész vége, és nem látsz mást  csak Arzanót”

Vérkeringés:

„Van még vérkeringésátömlesztés is. Ha az anyuka Érces terhes, a gyereknek mihelyest  megszületik beadják az átömlesztést.”

A világ éhezői:

„A világnak rengeteg az éhezője. Vannak éhenhalt népek. Ott vannak a legyek. A krokodilok. A  pókok. Az éhség. Afrika.”

„A világ undorító, én meg merem mondani, mert én vagyok az osztályelső, és bizonyos dolgokat  megmondhatok. Dolgozatomat ezekkel a szavakkal zárom:  AZ EMBER NEM A MAJOMTÓL,  HANEM A VÁMPÍRTÓL SZÁRMAZIK!”