meztelen fekszem holtan a holdban
sok a halál de nekem jól áll
bennem a végzet régóta kószál”
Zalán Tibor dünnyögés, félhangokra című kötete különleges darab. Kovács Péter illusztrációi nem csak kiegészítik a sorokat, hanem szerves részévé váltak. A 13 ciklus mindegyikét egy-egy rajz nyitja meg, amely összefoglalja a később olvasottak hangulatát lényegét. Két művész válik eggyé ebben a kötetben. A versek hangulata komor, gyötrődő és kíméletlenül önkritikus amelyet megkövetel az olvasótól is. Zalán Tibor József Attila sorait csempészi be gondolatai közé, sárgával kiemelve. A szavak ebben az új környezetben, egészen más jelentést nyernek, de valahol mégis motoszkál az olvasóban az eredeti szöveg. Egészen különleges hangulatú verses kötet, igazi mondanivalóval. A verbális és vizuális expresszió szövetsége.
„Félek nem ér hisz nincsen vére
miért ver mégis A lüktetése
átüt az időn a kor falán
Rajta áthúzott csonka név zalán”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése