Angyalok és Démonok

Dan Brown regényének újabb adaptációja került idén májusban a mozikba, három évvel a Da Vinci-Kód megfilmesítése után. Ennek ellenére az Angyalok és Démonok nem folytatás, hanem inkább előzmény. A könyv megjelenése 3 évvel előzte meg a Da Vinci-Kódét, ám utóbbi hozta meg a világsikert Brown-nak. A történet a többség számára ismert, ezért erről csak nagy vonalakban.

Angyalok és Démonok

Leonardo Vetra fizikust meggyilkolják és eltűnik az antianyag, amely éppen aktuális kutatásának tárgya. Egy jelet égetnek a mellkasába, amely megfejtéséhez Robert Langdont a Harvard egyetem világhírű szimbolumkutatóját hívják segítségül. A jelek egy több száz éves titkos társasághoz az Illuminátusokhoz vezetnek.

A pápa halálát követően eltűnik a négy legesélyesebb utódjelölt, és az elrablók egy bomba (antianyag) felrobbantásával fenyegetnek a Vatikánban. Ennek ellenére elkezdik a konklávét. Langdon, Vetra lánya, a Vatikáni rendőrség és a Svájci gárda elkezdi a versenyfutást az idővel. Csak pár órájuk maradt a bomba felrobbanásáig és minden óráütéskor kivégeznek egyet az elrabolt négy bíborosból. Hajszájuk elhagyatott templomokon, rejtélyes folyosókon és súlyos titkokon keresztül vezet, hogy végül megtalálják az Illuminátusok rejtekhelyét.

A film

Az Angyalok és Démonokat csakúgy mint a Da Vinci-Kódot Ron Howard (Apollo 13, Grinch, Csodálatos elme) rendezte és az előzőekben bevált Tom Hanks-at (Philadelphia, Forest Gump) is megtartották Robert Langdon szerepére, hozza is a szokásos színvonalat. Vittoria Vetra igencsak szürke szerepében Ayelet Zurer-t (München) láthatjuk, a Da Vinci-kódban Audrey Tautou jobb választásnak bizonyult női főszereplőnek. Mentségére legyen mondva, hogy Vittoria karakterét igencsak csak megkurtították a forgatókönyvírók. A mellékszerepekben is jó alakításokat láthatunk olyan szinészektől, mint Stellan Skarsgard (Richter parancsnok), Pierfrancesco Faviino (Olivetti). A legjobb alakítás díját mindenképpen Ewan McGregor (Star Wars, Moulin Rouge) kapja, Camerlengo megformálásáért, aki ebben a filmben ugyan, mellékszerepben tündököl, de játékával kiemelkedik a többiek közül.

Az alap történetet a könyvhöz képest igyekeztek megtartani a forgatókönyvírók, itt-ott faragtak belőle egy-két helyen hozzátettek. A legnagyobb űrt talán Vittoria karakterénél hagyták, többek között elfelejtették megemlíteni, hogy a film elején megölt tudós történetesen az apja volt. Elhagyták még a romantikus szálat a történetből, ez utóbbit én nem hiányoltam.

A forgatási helyszín adott volt, Róma és a Vatikán hálás téma még akkor is ha a Vatikánba nem engedték be a stábot és ezért az egészet díszletben kellett felépíteni. A kameramozgással és a szinek változtatásával szinte életre keltette a rendező az épületeket és a szobrokat, az egész igazán szuggesztív. Az apokalipszis érzés kiteljesedéséhez Hans Zimmer által komponált zene adja az utolsó lökést. A többszörös Oscar díjas zeneszerző olyan filmeknek filmeknek komponált már aláfestést mint a Miss Daisy sofőrje, Pearl Harbour, Gladiátor vagy a Karib Tenger kalózai, a lista igen hosszú. Ebben a filmben akárcsak az építészet a zene is legalább olyan sokat tesz hozzá a drámai hatáshoz mint egy-egy színészi játék.

A film tempója elég lendületes egészen a végéig a 140. percig, a tempó egyre gyorsul ahogy a végkifejlet felé közeledünk. A száguldás nem ad lehetőséget az elgondolkodásra a szimbólumok tanulmányozására, ezt kénytelenek vagyunk a könyv olvasása közben megtenni.

Pro és Kontra egy jól sikerült film, expresszív zenével, szemet gyönyörködtető helyszínekkel. Ajánlom mindenkinek aki szereti az összeesküvés elméleteket, Dan Brown rajongó, szerette a Da Vinci-kódot, vagy egyszerűen csak tenne egy virtuális sétát a Vatikánban.