Stephenie Meyer Alkonyat című könyvéről sokan mondtak sokfélét, de a legtöbben mégis csupa jót. A könyv körüli felhajtás miatt két dologra tudtam gondolni. Vagy tényleg ilyen jó, vagy csak remek volt a marketinges. Mikor kezembe vettem a könyvet, a hátoldalon olvasott néhány sor sokat mondott és mégis semmit. Hitetlen voltam, ezért kénytelen voltam saját szemmel meggyőződni arról, hogy tényleg zseniális-e.
Hát… Hívő lettem.
A történet középpontjában Bella egy 17 éves Phoenex-i tinédzser áll. Bella elvált szülők gyermeke, aki úgy dönt, visszaadja Anyjának a szabadságot, és visszaköltözik Apjához Forksba, az álmos Washington állambeli kisvárosba. Oda ahol az örökké hulló eső és köd elfedi a napot, és elbújtatja a titkokat.
Bella megpróbál beilleszkedni a kisvárosi közösségbe, ami egy zárkózott, kétbalkezes, már-már önmarcangoló tininek nem is olyan egyszerű. Azonban a helyi iskolában, az újdonság varázsának köszönhetően hamar barátokra talál.
Bella annyira szerencsétlen, hogy az egyenes talajon is képes orra bukni. Minden szempontból vonzza a bajt és bevonzza a legnagyobbat is: a mindent elsöprő szerelmet.
Edward Cullent, aki angyali szépség, aranyszín szemmel és elefántcsontszínű bőrrel. A Cullen-családról a közeli indiánrezervátumban rejtélyes mítoszok keringenek. Edward mindent megtesz, hogy távol tartsa magától, de Bella kíváncsisága, és valami misztikus erő mégis összekapcsolja sorsukat. A lány minden percben az életét teszi kockára.
„És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba…”
Az alkonyat több mint egy tiniknek szóló romantikus fantasy könyv. Népszerűségét valószínűleg annak köszönheti, hogy minden korosztály számára tartogat elgondolkodtató dolgokat. Jó néhány fantasy könyvvel a hátam mögött nem hittem hogy ez a műfaj tartogat nekem még valamit, és mégis.
Stephenie Meyer olyan kérdéseket feszeget, ami a kezdetek óta foglalkoztatja az embereket.
Ha megtalálnánk a halhatatlanság és örök fiatalság „forrását”, vajon innánk-e belőle?
Meddig mehetünk el azért, akit szeretünk? Kockára tennénk-e minden másodpercben az életünket? Az írónő szavaival élve „A bátorság egy ponton túl már őrültség!”. De hol az a pont?
A könyv sikerének legfontosabb eleme, hogy az írónő végig feszülten tartja az olvasót, odabilincselve a történethez, és minden következő oldalon azt várjuk, hogy főhőseink alatt végre szakadjon be a hajszálvékony jég, amin a kezdetektől fogva ugrálnak. De erre még várnunk kell, mert az első rész (Edward szavait idézve.):
„Az akarat győzelme az ösztön felett.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése