”E málló katlanban hegyek között
Gyenge holdfényben fű dalol”
(T.S. Eliot: A puszta ország)
A regény egy rejtélyes gyilkossággal indul. Mary Turnert holtan találják háza verandáján. A gyilkossággal a ház néger szolgáját Mosest gyanúsítják. Ekkor elkezdődik a várakozás, hogy mikor és hogyan derül ki, hogy ártatlan és ki is volt a valódi gyilkos. De erre bizony a regény végéig várni kell.
Visszaugrunk az időben egészen Mary gyerekkoráig és végig kísérhetjük, hogyan jutott el Mary oda, hogy egy reggel holtan feküdjön férje háza előtt.
A helyszín Dél-Afrika, 50 fok fullasztó hőség és szárazság. De Mary és Richard Turner nem csak a meleg miatt fuldoklik, hanem mert meg akarnak felelni a társadalom által támasztott elvárásoknak, ezzel folyamatos belső gyötrődést okozva maguknak és szép lassan mindketten leépülnek. Egyikük sem képes helyes döntéseket hozni, mindent, amit tesznek balul sül el. A karakterek belső vívódásai mellett szinte eltörpül a tény, hogy a regényt átitatja a fajgyűlölet. Valószínűleg hogyha az 50-es években olvastuk volna a regényt, akkor ez a jelenség sokkal erősebben hatott volna. De mai szemmel inkább a magányról, végzetes hibákról, és társadalmi nyomásra elrontott életekről szól.
Nyomasztó, de érdemes elolvasni.
„Lassan, lépésenként jutott el ide, egy akarat nélküli nő ül az ócska, roncs pamlagon, amelynek még a szaga is mocskos, és várja, hogy eljöjjön az éjszaka, amely majd végez vele.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése