Stephenie Meyer – Újhold – New moon

2010. szeptember 30., csütörtök

„Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz,
Majd szikratűz a szembe, hogyha győz,
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán.
Mi más szeretni? Higgadt, tiszta téboly -
Édes vigazság, epe, ami szétfoly. – „
(W. Shakespeare)

A Bárány az Oroszlán és a Farkas meséje A Bárány mert szeretni, még  az élete árán is. S boldogan éltek az Oroszlánnal még meg nem haltak.  Így is végződhetne a mese, de nem. Elérkezett Bella 18. születésnapja,  egy nap amely mindent megváltoztat. Bella és Edward boldogságban töltött napjait egy baljós  esemény árnyékolja be. Minden megváltozik és Edwardnak mennie kell. A veszteség okozta  fájdalom miatt Bella szinte zombi lesz. De egy új barátnak Jacobnak és egy relytélyesen fel felbukkanó gyönyörű hangnak köszönhetően felébred az apátiából. Újra elkezd élni. De a  váratlan események továbbra sem kerülik el. Bella életének egyik legfontosabb döntése elé néz,  amit nagyon gyorsan kell meghoznia. De, hogy jól választ-e, azt mindenki döntse el saját  maga.

„ Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal – miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.”

Ha az Alkonyat a szerelemről, akkor az Újhold a fájdalomról szól, amit Meyer zseniálisan öntött  szavakba. Azért Bella önzősége többször meglepett, de kétségtelen, hogy 18 évesen nem hoz  mindig racionális döntéseket az ember. Az Újhold olyan amilyennek egy  második résznek lennie kell. Csavar egy kettőt a szálakon, kicsit tovább boncolja a Quileute legendát és a  vámpírok világát és felvet új kérdéseket (nekem is lenne néhány).  Szóval minden adott, hogy  elolvassuk a harmadikat, hogy aztán a befejezésben jöhessen a katarzis.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése