Marcello D'Orta ebben a kötetében összegyűjtötte, hogyan is látják az unokák a nagyszülőket. Helyenként kacagtató, néhol megható, de mindenképpen kímeletlenül őszinte képet kapunk a gyerekek igazmondó szájából.
„Én és a nagyapám néha legyőzhetetlennek látszunk, és azok is vagyunk.”
„Ha láttok egy idős embert ősz hajjal, gondtalan szemmel, seprű szempillával, az ő. Nem lenyúlni, hé!!!”
„A nagyapámnak reszket a keze, de ameddig meg bír ölelgetni, oda se neki!”
„Ha a nagyanyám előtt valaki rosszat találna szólni rám, annak annyi.”
"Emlékszem a mondókáira, és mikor beülök az öreg hintaszékbe, hangosan elmondom őket, és olyankor mintha látnám is a nagypapát.”
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése