Szy Katalin - Hullámkeltő

 Szy Katalin klinikai szakpszichológus, aki onoklógiai betegek támogatására specializálódott. Magánkiadásban megjelent első kötete a Hullámkeltő amely 13 novellát ölel csokorba. Az írások rövidek de artalmuk annál gazdagabb. Bepillantást enged az onkológiai betegek és az őket támogató orvosok hétköznapjaiba és problémáikba. A TÁMOGATÓ szó használata ez esetben nagyon is helyén való hiszen a legtöbb betegen már nem lehet segíteni, nem lehet meggyógyítani és már csak az a biztos, hogy egyszer eléri őket a vég. De novellák mégsem a halálról szólnak. Fonyó Gergely filmrendező szavait idézném:

“Ugyanis ezt a könyvet Rólad írták. Neked, kizárólag, senki másnak. Rólad szól, nem a hírességekről, a nem létező bulvárminta figurákról. Úgyhogy kezdj neki az olvasásnak! Mert itt nem mások életében turkálnak majd, hanem Rád kiváncsiak. Miért vagy itt, mi a fontos az életedben, miért kell úgy a szeretet, és miért gyűlölsz, ha nem szeretnek, miért vagy gyenge, esendő, mégis hatalmas és legyőzhetetlen?”

A lényeg az ember, és az ahogyan az ember érez. Szy Katalin bátor, mert írni mer arról amit sokan még csak gondolni sem merünk. Más emberek érzései viselkedése és szimplán a jelenléte is hat ránk a nap minden másodpercében. De kevés olyan van közöttünk aki szavakba és nyomtatott lapokra merné helyezni azt az érzést amit egy haldokló beteg kivált belőlünk. Mert kimondva kimondatlanul mindenkiben feltámad az élni akarás és ragaszkodás az élethez és az öröm amit azért érünk mert nem tudjuk meddig élhetünk. Kéz a kézben megjelenik ugyanakkor a bűntudat is, mert úgy érezzük tiszteletlenség és nem helyénvaló, hogy örömöt és hálát érezünk más nyomora láttán. De ilyenek vagyunk mi emberek. Furcsák és kiszámíthatatlanok és nehezen megfejthetőek. Olykor a legkissebb problémákat hőlégballon méretűre fújjuk ahelyett, hogy kis lufiként elengednénk a zsinórt hadd lebegjen tova. Nem mindig tudjuk mi a helyes és sokszor bénán viselkedünk. Van sok hibánk amivel meg kell tanulni együtt élni és mások hibáit is el kell fogadni. A nyitott szív és a szeretet, emberi létünk esszenciája.

“Fenyőszaga töltötte be a egész szobát, de kezdett karácsonyi hangulatot árasztani. A szívem tele lett szeretettel, ahogy nézett rám, kérte, könyörgött érte. Könyörgött a szemével, némán, hogy szeressem, bármilyen is ő. És én tudtam szeretettel visszanézni rá, láttam a kisfiút, a kedveset, a bohóckodót, hogy mindent megtenne, csak szeressem. De nem kellett tennie semmit, csak nézett rám, és a szívem tele lett szeretettel...”

Kevés könyv van amire ezt mondom, de ez Kötelező olvasmány.