A nap ami a Champs-Élysées-vel kezdődött és egy éjféli Montmartre-i vacsorával ért véget. A tömegen keresztül hömpölyögtünk a Diadalívig. Ámulatból bámulatba estünk és Cartier kirakatból a Lidoba. Minden ami szem szájnak ingere, de pénztárcának nem. Akinek meg ne inge ne vegye magára. A Louis Vuitton bolt előtt kígyozó sorok ugyan nem erre engednek következtetni. Sajnos nem mentem be, ami kizárólag szigorú időbeosztásunknak köszönhető és nem az ottani áraknak. Így csak bájmosolyos fotó készült én és az álom táskáim otthona. De azért jól mutattunk együtt.
A luxusüzletek sorának a végére érve, elérkezett az idő a a diadalív fotózására és a Defense megcsodálására. Persze csaka távolból. De mint megannyi furcsa dolog amit a franciák építenek így nagyon is jó érzéssel tölt el az egyik leghíresebb történelmi épület lábától a legmodernebb negyedet csodálni.
A magasságok napjának kereszteltem el utólag ezt a napot. A diadalívtól egy kiadós séta következett a szikrázó napfényben egészen az Eiffel toronyig. Megéri megtenni ezt az utat, hiszen szinte kertvárosi hangulattal találkoztunk Párizs közepén. A lift felrepít a magasba ahol nagyon hideg van, de a látványért akár még oda is fagynék. Még 50 fotó. Legalább.
A napot a Museé de Orsay-ban zárjuk amit akkor és ott az egyik legjobb helynek nyílvánítok. Az impresszionisták között sétálva, nem győzöm falni a látványt és beleégetni a retinámba Monet, Degas és Cezanne remekeit.
A cseppet sem rövid nap után még egy rögtönzött családi vacsora is várt rám az éjszaka közepén. Na meg a kilátás a Sacra Coeur elől az éjszakai Párizsra. Hát felejthetetlenül szép. Tudnám nézni minden nap.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése