Az utolsó nap. Semmi tervezett program, csak egyszerűen élvezni Párizst. Egy nagy séta a belvárosban, néhány ajándék és egy finom hagymaleves. Nem tudom, hogy a franciák, hogy bírnak ennyit inni, de az ebédre szánt levesbe is beleborítottak nem kevés mennyiségű fehérbort, amitől nagyon finom volt és amitől igencsak kerülgetett a hőhullám. A kedvünknek mindenesetre jót tett.
Ma már ismerősként tekintettünk sok helyre. Nem kellett a térkép. Tudtuk melyik utca hova vezet. Ha itt bekanyarodunk akkor ott van a Loubutin bolt. Gondoltam magamban elhaladva a Palais Royal mellett.Párizs az a város ahol sok minden furcsa. A kutya a McDonaldsban a saxofonos a Szajna parton, levegőben doboló száguldó biciklisták a dugóban. Három nap után szemtelenül flörtölve köszönsz vissza a pincérnek egy mosolygós Bon Jour-t amikor kedvesen beinvitál az étteremben. Az ötödik napon pedig, már te is az utcán dalolsz. Rádragad az a furcsa érzés. Egy csipetnyi a parisienne-ségből.
Nem várjuk a holnapot, mert akkor reggel ennek vége. Ennek a fantasztikus pár napnak ami mind testileg (Thanks to stairs!) mind lelkileg megújított.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése