Mathieu, Pierre, Henry és a többiek

Csengának megígértem, hogy szánok egy bejegyzést a francia hímneműeknek is. Hát akkor nézzük.

Először is szemtelenek. Szemtelenül fiatalok és a legtöbbjük igen jóképű, de ha nem akkor marad a sárm és mindent lehengerlő mosoly a jól ismert Bon Jour kíséretében. Mindenképp levesznek a lábadról és családi állapotod nem igazán izgatja őket.

Akkor vegyük szépen sorba.

Először is ott van mindenki szívszerelme Mathieu. Nincs több húsznál és kisfiús vonásai, na meg a tökéletes fogsora elvarázsolnak ha ránézel. A haja amolyan kócosan összevissza áll és lazán farmerba meg pólóba bújtatja vékony alakját. Franciaságáról a nyakába kötött sál és a fejébe nyomott érdekes fejfedő árulkodik. Egyetemista típus akire tapadnak a nők kortól függetlenül, persze tudatában van ezen képességének is ki is használja. Kávézók, bevásárló negyedek és a metró környékén találkozhatunk vele leginkább.

Pierre a középkorú minden sztereotípiának megfelelő francia pincér. Jellegzetesen franciás orraadja meg markáns arca karakterét. Mindig frissen borotvált az inge vasalt és ropogós fehér. A legrandább nőket is istennőként kezeli és nem ismer lehetetlent amikor be akar csábítani az étterme ajtaján. Pierre mindig vidám és udvarias. Nem mindig a pincér szerepében tündököl, néha étteremtulajdonosként vagy pékként is szerepet vállal a város forgatagában. Esténként megiszik egy pohár bort, valamelyik bisztróban és elszív egy-két kézzel csavart cigarettát.

Henry a művész. A lelke is legalább olyan kusza mint a haja. Hóna alatt gitár vagy rajzfüzet és teljesen magába fordulva sétál az utcán. Ha elkapja az ihlet bárhol és bármikor képes alkotni. Nem érdekli, hogy mások mit gondolnak, vagy hogy kordnadrágja szára már le van taposva és felszívja a vizet a macskakőről. Azt teszi amihez kedven van. Csak a mának él. Szines sálak és sapkák védik a hidegtől és ujjnélküli kesztyűt hord. Rosszabb napjain bundába bújik, legyen akár -10 akár 40 fok. A nők imádják, annak ellenére, hogy soha nem figyel rájuk, mert annyira el van mélyedve saját különös bolygójában. Montmarte utcáin vagy a Szajna partján kell őt keresni.

Jean-Francois a huszonéves manager. Fiatal, jóképű és sikeres. Van mit a tejbe aprítania és erről mindenkit tájékoztat igencsak elegáns és márkás ruhatárával. Kedvenc ruhadarabja a fekete hajszálcsíkos öltöny, egyszínű fehér inggel, tűzpiros nyakkendővel és zoknival. Ha hűvösebb van a nyakkendővel harmonizáló barett sapka kerül a fejére. Onnan tudhatod, hogy Jean-Francois-t láttad az imént, hogy vagy orra estél az útpadkán vagy beleolvadtál a macskakövek réseibe. Felkapott üzleti negyedek-ben és a legnívósabb környékeken fordul csak meg. De nincs miért aggódnunk, mert neki ugyan nincs ideje nőkre.

Végül pedig ott van Frederic. Sem túl jóképű sem túl fiatal, de attól még említésre méltó. Kábé harminc körüli akit vár otthon egy feleség  meg 1 vagy két gyerek. Munka után hazafelé beugrik a Franprix-be bevásárolni. A sarki pékségből friss bagettet visz haza. Teljesen hétköznapi figura, aki semmilyen szempontból nem lóg ki a többiek közül és szinte észre sem vennéd, ha nem kínálna meg a bagettjéből a piros lámpánál. Mert legyen bármennyire is átlagos azért mégis csak francia és benne van a vérében a csábítás.

Mindenki válogasson kedvére. 

(A fenti rövid beszámolót kizárólag saját élményekre alapoztam. Az esetlegesen előforduló egyezés, csakis a valóság műve.)